Hogyan tudnak a Waldorf-diákok leérettségizni és hogyan állják meg a helyüket az iskolából kikerülve? Továbbtanulnak az érettségi után? Hogyan tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon?

A Waldorf-mozgalom nemzetközi szinten 2019-ben ünnepelte 100. születésnapját. Magyarországon – hosszabb kihagyás után – a rendszerváltás környékén újraindult. Mivel Magyarországon már 2002 óta érettségiztetnek a Waldorf-iskolák, így jelentős az a populáció, amelyet megvizsgálva képet kaphatunk a végzett Waldorf-diákokról. Ám nemzetközi, de különösen hazai szinten kevés a koncentráltan erre irányuló tanulmány. Ezért tartom fontosnak saját adataimat közölni, melyeket szakdolgozatom kapcsán végzett kutatásom során gyűjtöttem. Egy online kérdőív keretében 174 végzett Waldorf-diákot kérdeztem meg, akik 20-37 évesek, az érettségi vizsgát Waldorf-iskolában tették le, emellett legalább 3 évet töltöttek Waldorfban. A kérdőívben szerepeltek továbbtanulással, munkavállalással, a Waldorffal való elégedettséggel kapcsolatos kérdések.

Egy sorozat első részeként most jöjjön néhány adat arról, hogy milyen irányban, mely szakokon/felnőttképzéseken tanulnak tovább a végzett Waldorf-diákok. Emellett, bár a kutatásom célja nem az összehasonlítás volt, tájékoztató jelleggel feltüntetem a felsőoktatásban részt vevő hallgatók képzési terület szerinti országos megoszlását. (Az országos adatok forrása a KSH volt, amely sajnos nem teljes mértékben azonos kategóriákkal operált mint a kutatásban szereplő kategóriarendszer, de nagyvonalakban mégis iránymutatóként szolgálhat a fontosabb területek aránybeli eltéréseinek feltárására.)

Waldorfos diákok továbbtanulási mintázata:

Országos arányok:

Arra a kérdéseimre, hogy milyen területen tanulnak tovább, 155 öregdiák válaszolt. Ők a legkülönfélébb szakokon folytatták a tanulmányaikat, legnépszerűbb a pedagógusképzés (19,4%), a bölcsészettudományok (17,4%), a művészet és művészetközvetítés (14,8%) és a társadalomtudományok (13,5%). A műszaki irányultságú szakok kicsit elmaradtak (11%), de így is a középmezőnyben voltak.

Országosan népszerűbbek voltak a műszaki tudományok, mint a Waldorf-iskolából kikerülők mintájában, és az informatika, amely a Waldorf-diákoknál az utolsó helyen szerepelt, az országos adatok alapján középtájon helyezkedik el. A legnépszerűbb a "Gazdaság és irányítás" volt országos viszonylatban. A társadalomtudományokat és a tanárszakokat szintén elég sokan választották, ám mindkét populációban alulreprezentáltak voltak a természettudomány iránt érdeklődők. Kivétel ez alól a pedagógusképzés, mert ebben a kategóriában vegyesen szerepelnek a humán-, reál- és művészeti szakok, így nem látszik, hogy miként oszlanak meg egymáshoz képest.

A művészetekben mutatkozott a legnagyobb különbség: míg a mintában szereplő végzett Waldorf-diákok által inkább kedvelt szak volt (közel 15 százalékkal), addig országos viszonylatban lényegesen lemaradt (ám figyelembe kell vennünk, hogy az országos és a végzett Waldorf-diákok által választott szakok kategóriái nem azonosak a két mintában, és utóbbiaknál az elemszám is jóval alacsonyabb).

A fenti adatok értelmezésénél érdemes megfontolnunk a Waldorf-pedagógia egy-két sajátosságát, például a művészeti nevelést, amely hatással lehet a szakválasztásra. Emellett, amikor a Waldorffal való elégedettségükről kérdeztem őket, a végzett Waldorf-diákok válaszai alapján kiderült, hogy a reál tárgyak oktatása gyengébb, mint a humán- és művészeti tárgyaké, de ennek részleteit egy későbbi bejegyzésben fejtem ki. (Ugyanakkor a következő bejegyzésben többek között arról is szó fog esni, hogy milyen arányban tanulnak tovább a Waldorf-iskolát végzettek, úgyhogy a téma iránt érdeklődőknek mindenképpen érdemes hozzánk a közeljövőben visszatérni!)